Egyszer egy előadásban - Space Theater: World Wild Hero Show - hősöket képeztünk. Én voltam az Utolsó Mohikán. Halott bácsi kissé dohos bőrkabátja. (Abban a házmester lakásban lakott melynek kedvéért adósrabszolgává váltam, az örökösök otthagytak mindent, családi albumot, étkészletet, ruhát, tévét, jégkorong-gyűjteményt, a telefon mellett notesz dátumbebejegyzéssel, a hamutartóban három csikk, a notesz mellett toll, még fog - felveszem a halott bácsi kabátját, találok a zsebében egy használt buszjegyet (180 Ft), és megígérem neki, a levegőnek, hogy annak, amit itt hagyott, jó gazdája leszek, aztán kiszellőztetek.) Pohár sör, szakáll, Sopianae. Támasztjuk a pultot. Hős az, akinek már nincs vesztenivalója, ahhoz, hogy Utolsó Mohikán lehess, most el kell vesztened valamit. Nem, ne a zsebkendődet. Az ifjúságod, az életkedved, a humorérzéked, a kreativitásod, rád bízom, de fontos, hogy fontos legyen neked. Aztán majd meggyászoljuk versben - kisasszony, egy tollat lesz szíves.

Elvesztettem már két jegyzetfüzetet, két év az életemből, talán több. Próbáltam rekonstruálni, de az a mondat, amelyik egy már elveszett mondatra emlékszik vissza, soha nem lesz olyan, mint amelyik előtted születik. Vesztettem el embert, mit veszíthetek? Akinek semmije sincs, nem zsarolható, nem megfélemlíthető, nem korrumpálható. Aki máról holnapra él, nem ér rá a holnaputánra gondolni, de ő csinálja a történelmet. "A zseniális tömegember." - szia, Zsolt. Ne kötődj tárgyakhoz, ha pénzhez jutsz verd el azonnal, cserébe kétségbe vonhatod mások tulajdonhoz való jogát. Belépéskor add oda mindened, arra mindenki emlékezni fog, egy nagy befektetés, és aztán százfelől csurran a kamatos kamat. Hidd el, csak így jöhetsz jól ki a dologból. Házibuli, kisgyerekek, féltékenyen őrzik a zsebpénzből vett két üveg vörösbort - hát nem érted, hogy ha ebbe én most belehúzok, onnantól a tiéd is a hűtőben a Martini? Két üveg bortól különben hogy rúgtok be hatan? Mint egy cukrosbácsi, olyan édesen lejmolok. Ne legyen tulajdonod, mert a tulajdon lopás - csak már nem tudom kitől loptam ezt a mondatot.

Könnyű a jég hátán megélni. De mi van, ha jön az olvadás? Beköltöztem egy csajhoz, életem első csajához, húsz éves lehettem, kisgyerek. És egy hétre rá, mikor hazaértem, a barátnőm azzal fogadott: "itt jártak a barátaid, nem tehettem semmit, ma nincs vacsora, de erről nem én tehetek". A hűtőben cetli: vendégjog - azidőtájt gyakran használt szófordulatom. Még a sütőrumot is megitták a távollétemben. Aztán kaptam egy ösztöndíjat, tátott számba repült az állam biztonságot jelentő csecse, a csajom közben az anyjánál Amerikában, addigra már egy éve ő tartott el. Mire hazajött, lett konyhapult, mélyhűtő, fogas. Másnap kisírt szemmel közölte: beszélnünk kell, de úgyis tudod, megismerkedtem valakivel. Mára már gyereke van. Az én hűtőmben tárolja az anyatejet.