Van az a régi vicc, hogy Petőfi Sándor március 16-án belép a Pilvaxba, rendel egy Unicumot, mire ránéz a pincér - Sanyi, látod, tegnap is mi lett belőle. Szóval azt a szorongást, amivel ma délelőtt ébredtem, nem kívánom senkinek. Mi van, ha én értettem félre valamit? Ha nincs igazam? Mi van, ha egyszerűen sok vagyok? (Volt már ebben az érzésben részem, legközelebb majd a póló-biznisz történetét mesélem el, hasonlóan végződött az is.)

Történt pedig, hogy hajnali három fele a Rohamban kitaláltuk, táblákkal fogunk kivonulni a szólásszabadság-tüntetésre, nem hagyjuk, hogy elmenjen mellettünk a történelem. Ébredés után rögtön felhívtam ifjú padavanomat és találkoztunk a Sirályban. "Krisztián, legalább ezt a szelet répatortát edd meg, különben nem fogod kibírni estig." Az evés lelassít. A lelkesedés pedig jobban pörget, mint bármilyen amfetamin-származék. Csakhát ugye kéne pénz. De semmi gond, a forradalmiság is van olyan ragályos, mint a depresszió vagy a paranoia, első szóra kölcsönkaptam egy ötezrest. "Legalább mostantól jobban fogok aggódni a pénzemért, mint az országért." (És valóban, nem tervezem, visszaadni az összeget, ezért kerülhet ebbe a blogba ez a történet.) Vettünk kartont, filcet, léceket. Végül kilenc tábla készült el időre:

Ellenzékinek lenni szexi!
Csak a kocsi biztos, a kormány nem! (Ez egyébként Dixi dumája a nyolcvanas évekből.)
Ez a dolgok rendje?
A rendnek ez a dolga?
Kitől kell félni?
Vidékről hoztak busszal
Nagy baj nem lehet
Úgysem éritek el (Ehhez kellett a négyméteres parketta-szegélyléc)
Ezért tanultam járni

Ezt az utolsót, a Pilinszky-idézetet persze úgy képzeltem el, hogy majd egy 60+ néni/bácsi tartja mankókkal a feje fölé, rájátszva arra a vádra, hogy ezek csak komcsi nyuggerek. Hát nem pont az mutatja mekkora a baj, hogy már az öregek is meghallják a forradalmi ifjúság hívó szavát? Persze a mankókból nem lett semmi, azokat a volt csajomnál hagytam, és ő persze szükségesnek érezte épp most demonstrálni, mennyire leszarja, ha kérek tőle valamit. (Mindegy. Megérdemlem. Az egész történetnek ez a vonulata mégis olyan kínosan alacsony.) No de a legkomolyabb értelmezési nehézséget nem is ez a felirat okozta. Amikor a magasba nyújtottam a táblát: "Úgysem éritek el!", odajött egy bácsi - menjél te a Fidesz-tüntetésre, de szerencsére rögtön szólt neki valaki (nem én), hogy félreérti, azt nem érik el, hogy befogjuk a szánkat, meg a táblát, mert ahhoz túl magas... A bácsi megölelt. De gondot okozott a buszos is, és olyan büntető is akadt, aki az Ellenzékinek lenni szexi! szlogentől érezte sértve magát. Na akkor öntsünk tiszta vizet a nyílt kártyák közé. Az nem a szólásszabadság tárgykörébe tartozó probléma, ha ennyire nem jön át az irónia? Vagy az önirónia ilyen történelmi pillanatban tiltva van? Hát nem abban vagyunk érdekeltek, hogy a diskurzus tere ne egyszerűsödjön le a végletekig? Nem az a szabadság, ami megtűri, mi több szereti a beszédmódok sokféleségét? Reagálni szerettem volna például arra az eleve lemondó narratívára, mely szerint kevesen vagyunk, nem megy nekünk ez a tüntetősdi. (Depresszióból nem lesz forradalom, puszta önostorozásból még nem lesz önismeret.)

Ennek a megmozdulásnak a kívánatos kontextusa szerintem a bulié. Ott sok hang szól párhuzamosan, ahogy az a sajtóban is kívánatos (lenne), nem? Itt szabad, bátor emberek gyűltek össze (persze olyan nagy bátorság azért nem kellett ahhoz, hogy kimenj a térre), ez nem a félelemtől egybetereltek nyája. Egy új szubkultúra születik épp, azoké a fiataloké, akiknek rendszerkritikus energiáit nem a Jobbik kanalizálja. Lehet, hogy (ál)naiv vagyok, de szerintem nem pozíciót és hatalmat kell demonstrálni (hiszen a szépség épp a saját beszédpozíciódból való elmozgásban van), nem a riadó kürtöt kell fújni tagolatlanul, nem nyomást kell gyakorolni, az olyan bumfordi. Nem az a dolgunk. Tehát a számmisztika például nem a legjobb megközelítés. Félni nem kötelező, jókedvűnek lenni nem bűn. (Általános iskolai tanárom kedvenc mondása volt, mielőtt kiküldött a teremből: "Jól érzed magad?!" - Na erre nem felelhettem azt, hogy igen.) Új szubkultúra születik, épp úgy, ahogy a baloldal töketlenkedése és elvtelensége kitermelte a Jobbikot. Ahogy a rossz osztályfőnök az ellenne szegülőkből osztályközösséget kovácsol. Vagy ahogy a birodalmi kultúra mindig és azonnal megszüli az ellenkultúrát a maga esztétikaiba átforduló morális tétjeivel. Szóval aki a félelemre apellál, az elszámítja magát, egyik politikai oldalnak sincs egy egész generáció a seggében/zsebében, sőt. Újra szexi lett ellenzékinek, hogy ne mondjam függetlennek lenni. Divat. Ha a tömegekhez egyszerűen lehet csak szólni, rögtön kérdésessé válik, hogy mi keresnivalóm van ott, ahol egyszerű a szó. Megmosolyogni magunkat, abban is van erő. De szeretnék annak a fejében lenni, aki provokátornak nézett, mikor leesik neki a tantusz.

Persze a legjobb tábla nem készülhetett el időre. Szerintem vicces lett volna a többezres tömeg közepén levegőbe emelni a Magányos cédrust. No majd legközelebb.